Szakértőinktől

A munkaviszony és polgári jogi jogviszony elhatárolása

Miért kötnek a felek színlelt szerződést?

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban Mt.) hatálya a munkaviszonyokra terjed ki, melynek alanyai a munkáltató és a munkavállaló. Nemcsak a munkajog, hanem más jogágak – elsődlegesen a polgári jog – is szabályoznak jogviszonyokat, amelyek során munkavégzés történik.

Az adó- és járulékterhek elkerülése végett gyakran előfordul, hogy gazdasági vállalkozások munkavégzésre polgári jogviszonyt létesítenek.

A munkáltató az Mt. számtalan, a munkavállalókat érintő szabálya alól mentesül, ha a munkavégzésre polgári jogviszonyt létesít. Ilyen például:

A jogviszony megszüntetése lényegesen egyszerűbb, nincs indoklási kötelezettség, felmondási tilalom, korlátozás, nincs felmondási idő és végkielégítés,
A munkavállaló keresőképtelensége esetén nincs fizetési kötelezettsége,
A munkáltató az Mt.-nek az anyagi felelősségre vonatkozó szabályai helyett a lényegesen kedvezőbb Ptk. szerinti vétkességi felelősségi szabályok szerint felel a munkavállalónak okozott károkért,
A munkabérre vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni. Ilyenek a minimálbérre, rendkívüli munkavégzésre, annak díjazására vonatkozó szabályok.
Munkaidőre vonatkozó szabályok.

A vállalkozói adó- és járulékterhek a munkaerőpiacon jelentkező munkavállalók számára is vonzóak lehetnek. Ezek az előnyök azonban a munkavállalók számára csak rövidtávon jelentkeznek, hosszú távon számolniuk kell a társadalombiztosítási jogviszony hiányával, valamint azzal, hogy a polgári jogi jogviszonyban nem érvényesülnek a munkavállalókat védő szabályok.

A jogviszonyok minősítése

A gyakorlatban gondot okoz a munkaviszony, valamint a vállalkozási és megbízási jogviszony elhatárolása.
A munkaviszony fogalmát a törvény nem definiálja ugyan, de a munkaviszonyra jellemző sajátosságokat rendelkezései tartalmazzák. Fel kell tehát állítani egy olyan rendszert, melynek segítségével a munkajogviszony elhatárolható más jogviszonyoktól.
A jogviszony minősítése a jogalkalmazó, a munkaügyi felügyelet és a bíróságok feladata. "A jogviszony minősítése, a szerződés jellegének megítélése szempontjából nem az elnevezésnek, hanem a tartalmi elemeknek van döntő jelentőségük." (BH 1997/99)

Általános jogelv, hogy a feleket a szerződés megkötésénél megilleti a szerződési szabadság joga, amelynek alapján a felek szabad akarata érvényesülhet a szerződés típusának és a szerződés tartalmának megválasztása során. A szerződési szabadság elvének megfelelően a felek szabadon döntenek arról, hogy kötnek-e szerződést és ha igen, kivel. A törvény adta keretek között a felek a szerződést maguk tölthetik meg tartalommal. A szerződési szabadság azonban nem korlátlan.
Csak akkor valósulhat meg maradéktalanul, ha az ellátandó tevékenység jellege és az adott foglalkoztatásra irányuló jogviszony feltételei ezt lehetővé teszik.

Egyrészt vannak olyan tevékenységek, amelyek jellege megengedi, hogy a felek szabadon döntsenek az adott munkavégzésre irányuló jogviszony megválasztásáról, pl. a társasház képviselete a tevékenység jellege szerint mind megbízási, mind munkaviszonyban ellátható.
Másrészt az adott tevékenységre vonatkozó jogszabály megengedi a szabad választást: pl. az egészségügyi dolgozó tevékenységét munkaviszonyban, szabadfoglalkozás keretében, egyéni egészségügyi vállalkozóként, társas vállalkozás tagjaként, közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszonyban, egyházi személyként, önkéntes segítőként egyaránt elláthatja.
Harmadrészt, egyes tevékenységek esetében törvény rögzíti, hogy azok kizárólag milyen jogviszonyban láthatók el: pl. a közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörével közvetlenül összefüggő munka csak közszolgálati jogviszonyban látható el, vagy a hivatásos sportoló a sportvállalkozással kötött munkaszerződés alapján fejtheti ki tevékenységét.

Ha a minősítés szerint a felek jogviszonya munkaviszonynak tekintendő, szerződési szabadságuk nem teszi lehetővé, hogy munkaviszonynak minősülő jogviszonyukat, más jogviszonynak tekintsék. A szerződés típusát fogalmi elemei határozzák meg és nem a felek szóhasználata.
A szerződés minősítésének folyamata nem ér véget a szerződés megnevezésének és a szerződésben használt jogi szakszavak megfelelőségének vizsgálatával. Vizsgálják azt is, hogy a szerződésben foglaltak és a szerződés realizálódása, maga a jogviszony megfeleltethetők-e egymásnak. Színlelt szerződés megállapításának akkor van helye, ha egyik fél sem akarta a szerződésben foglalt jognyilatkozatot megtenni. Színlelés esetén a színlelt szerződés érvénytelenségének megállapítása mellett a leplezett szerződés kerül előtérbe, az arra vonatkozó jogi rendelkezéseket kell alkalmazni.

A jogviszonyok ismérvei

A munkajogviszony tradicionális ismérvei szerint a munkajogviszonyban az egyik fél arra vállal kötelezettséget, hogy a másik fél számára, annak irányítása alatt rendszeresen munkát végez. A munkajogviszony jellemzői a következők:

Alá-fölérendeltségi kapcsolat van a felek között. A munkavégzés minden esetben önállótlan munkavégzést jelent.
A munkáltató széleskörű utasításadási és irányítási joggal rendelkezik, mely a munkavégzés minden elemére kiterjed, a végrehajtás módját is meghatározhatja.
A munkáltatót ellenőrzési jog illeti meg.
A munkavállaló a munkáltató szervezet-rendszerébe integráltan végzi a munkakörébe tartozó munkát, a munkavégzés rendszeres és folyamatos.
Munkavállalói oldalon csak természetes személy állhat.
A munkavégzés kizárólag személyesen történhet.
A munkavállaló munkájáért bért kap.
A munkavállaló a munkáltató eszközeivel, az általa megjelölt helyen végzi a munkát.
A munkavégzés költségét a munkáltató viseli.

A jogviszonyok elhatárolásában nyújt segítséget a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv, amelyben meghatározásra kerültek azok a jellemzők, amelyek alapján a jogviszonyokat minősíteni lehet.
Az irányelv részletezi a figyelembe veendő jogszabályi rendelkezéseket, a szerződéstípus megválaszthatóságának általános kérdéseit, az eljáró hatóságok ellenőrzési feladatait, a munkaviszonyt meghatározó elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket. Az irányelvben meghatározott szempontok elemzését a konkrét tevékenység vonatkozásában, egyedi jelleggel kell elvégezni, a jogviszony tényleges tartalmi elemeinek átfogó vizsgálatával.

A munkaviszonyt meghatározó elsődleges minősítő jegyek az Irányelv szerint:

a tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás, az elvégzendő feladat közvetlenül és konkrétan kerül meghatározásra, folyamatosan, ismétlődően jelentkezik, jellemző rá a rendszeresség, a munkát végző egyoldalúan kötelezhető a feladatok ellátásra;
a személyes munkavégzési kötelezettség;
a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége, a munkavállaló rendelkezésre állása, adott helyen időben munkára képes állapotban megjelenni;
alá-fölérendeltségi viszony, jellemző a hierarchikus kapcsolat, a munkavállaló feladatát munkaszervezeti egységbe tagozódva, beosztottként látja el, vagy maga gyakorol munkáltatói jogkört; a munkáltató egyoldalúan utasíthatja;

A munkaviszonyt meghatározó másodlagos minősítő jegyek az Irányelv szerint:

a munkáltató irányítási, utasításadási és ellenőrzési joga a munkavégzés minden fázisára, a részletekre is kiterjed; folyamatos az egyeztetés és ellenőrzés;
a munkavégzés időtartamát, a munkaidő beosztását a munkáltató határozza meg, (kivéve például, amikor a munkavállaló kötetlen munkaidőben dolgozik, vagy a távmunkavégzés, amikor a munkavállaló maga határozhatja meg a munkaideje beosztását);
a munkavégzés helyének meghatározása; általában a munkáltató székhelyén, telephelyén kell a munkát elvégezni;
az elvégzett munka díjazása rendszeresen, általában havonta esedékes;
a munkavégzés a munkáltató által rendelkezésre bocsátott eszközökkel, erőforrásokkal, nyersanyagokkal történik, és nem a munkavállaló saját eszközeivel;
a biztonságot, egészséget nem veszélyeztető munkakörülményeket a munkáltatónak kell biztosítania;
a munkaszerződést a Munka tv. 76. § (2) bekezdés alapján kötelező írásba foglalni, amelyről a munkáltatónak kell gondoskodnia.

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.
A jogviszony jellemzői:

eredménykötelem,
a szerződés szóban és írásban egyaránt megköthető,
a munkát a vállalkozó szervezi,
saját költségén, saját eszközeivel végzi a vállalkozó a munkát,
alvállalkozót vehet igénybe, nincs személyes munkavégzési kötelezettség,
a vállalkozói díj általában a teljesítéskor esedékes.

Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. A jogviszony jellemzői:

gondossági kötelem
a szerződés szóban és írásban egyaránt megköthető,
a megbízott a megbízó célszerű és szakszerű utasításait köteles végrehajtani, az utasítás kiterjedhet az ügy egészére,
a megbízottnak az ügy ellátásával kapcsolatban felmerülő költségeit a megbízó viseli,
saját eszközeivel végzi a megbízott a munkát,
esetenként köteles a megbízott a megbízót tájékoztatni,
a megbízott a teljesítéshez más személyt is igénybe vehet.

A megbízási, és a vállalkozási szerződést meghatározó elsődleges minősítő jegyek az Irányelv szerint:

a megbízás általában egy konkrét munkára, megrendelésre szól, eseti jellegű, rendszertelenül jelentkező; a szerződés a meghatározó, a felek attól csak közös megegyezéssel térhetnek el;
nem feltétel a személyes közreműködés, a megbízott, a vállalkozó helyettest, alvállalkozót vehet igénybe, de emellett adott ügy ellátása során kiköthető, hogy azt egy meghatározott személy lássa el;
nem a rendelkezésre állás, hanem a szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, a munkával elérhető eredmény létrehozása a döntő;
jellemző a mellérendeltségi viszony;

A megbízási és a vállalkozási szerződést meghatározó másodlagos minősítő jegyek az Irányelv szerint:

az irányítási, utasítási, ellenőrzési jog nem terjed ki minden részletre, csak az ügy ellátására, a szolgáltatás nyújtására, az ellenőrzés esetenkénti;
munkaidő nincs meghatározva, csak a megbízás teljesítésének határideje (esetleg teljesítési részhatáridő); a feladat-ellátáshoz szükséges időt a megbízott, a vállalkozó maga szervezi és határozza meg; tartós megbízás esetén is a megbízott maga határozza meg az elvégzendő feladatra szánt időt;
a megbízott, illetve a vállalkozó a feladat elvégzésének, teljesítésének helyéről általában maga dönt;
a díjfizetésre az elvégzett feladat teljesítését követően kerül sor, jellemzően egyszeri díjként kerül kifizetésre; tartós megbízás esetén azonban a díjazás rendszeres is lehet;
a megbízott, a vállalkozó saját eszközeit veszi igénybe a tevékenység ellátásához, ezek költségét a megbízási, vállalkozási díj magában foglalja;
a megbízott, a vállalkozó felelősségi körébe tartozik a biztonságos munkavégzés körülményeinek megteremtése;
a megbízási, vállalkozási szerződésnek nem érvényességi kelléke annak írásba foglalása (de természetesen a jogbiztonság szempontjából érdemes írásba foglalni).

A jogviszonyok elhatárolásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a minősítésnél, ahhoz, hogy egy jogviszony munkajogviszonynak minősüljön nem valamennyi ismérvnek kell minden esetben fennállnia. A gyakorlatban a munkaviszony jellemzői eltérő mértékben állhatnak és állnak fenn. Gyakoriak azok az esetek, amikor a munkaviszony egyes jellemzői nem, vagy csak részben vannak jelen a vizsgált jogviszonyban. Lehetséges, hogy a munkavállaló saját eszközét – telefonját, gépkocsiját – használja a munkavégzéshez; kötetlen munkaidőben dolgozik vagy a munkaszervezet felső szintjén foglalkoztatják, ezért az utasítások nem jellemzőek. Ezek az eltérések azonban nem zárják ki, hogy a munkavégzés munkaviszony keretében történjen. A jogviszony minősítését nem egyetlen vagy néhány, hanem a jogviszony valamennyi jelentős elemét vizsgálva lehet csak elvégezni.

Dr. Bodnár Lilla