Mitől függ a munkaügyi bírság mértéke?

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A munkaügyi bírság összege a hatóság mérlegelésétől függően harmincezer forinttól tízmillió forintig terjedhet. Vajon milyen szempontokat mérlegel a hatóság a bírság összegének megállapításánál?

A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény alapján a munkaügyi hatóság meglehetősen széles mérlegelési jogkört élvez a munkaügyi bírság összegének meghatározásánál. A törvény azonban azokat a szempontokat is rögzíti, amelyek alapján a hatóságnak e tág összeghatárok között ki kell szabnia a pontos szankciót. Ezeket azért is érdemes ismerni, mert ha a megállapított jogsértés tényét nem is tudja vitatni a munkáltató, önmagában a bírság összege is támadható jogorvoslattal, arra hivatkozva, hogy az eltúlzott mértékű volt.

A bírság kiszabásánál az alapelv természetesen az arányosság: a szankció súlyának az elkövetett jogsértéssel kell arányban állnia. E körben a hatóság az alábbi körülményeket mérlegeli. A kiinduló pont az okozott hátrány nagysága, ideértve a hátrány megelőzésével, elhárításával, helyreállításával kapcsolatban felmerült költségeket. A munkaügyi jogsértések esetén hátrány nem csak az érintett munkavállalónak okozható (pl. a szabadság ki nem adásával, vagy valamely kötelező bérpótlék kifizetésének elmulasztásával), hanem az állami költségvetésnek is. Ez utóbbi eset különösen a bejelentés nélküli foglalkoztatás és annak válfajai esetén fordulhat elő. Egy feketemunkás ugyanis nem csak a szolgálati időtől, vagy az egészségbiztosítás szolgáltatásaitól esik el, hanem a be nem fizetett közterhek révén az állami adóbevételek is csorbát szenvednek. Áttételesen a csalárd munkáltató szabályosan foglalkoztató versenytársai is hátrányba kerülnek, akik nyilván magasabb humánköltséggel működnek. Nem véletlen, hogy a feketemunka mindig magas bírságtételt jelent. 

Szempont a jogsértéssel okozott hátrány visszafordíthatósága is. Egyebek mellett ez a magyarázata a szabadság tárgyévet követő szabálytalan kiadásával kapcsolatos hatósági szigornak. Hiába kapja meg utóbb az elmaradt napokat a munkavállaló, nem hozható helyre utólag, hogy akár egy évig kellett huzamosabb megszakítás nélkül dolgoznia. Figyelembe veszik a jogsértéssel elért előny mértékét is. 

A fentiekből az is következik, hogy enyhébb bírságra számíthat a munkáltató, ha a jogsértésével hátrányt nem okozott, az könnyen orvosolható, vagy a hiba csak formai, amivel a munkáltató semmilyen jogtalan előnyt nem szerzett. Kifejezetten kimondja a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény, hogy egyáltalán nem szabható ki munkaügyi bírság, amennyiben a munkáltató a munkaviszony bejelentésével kapcsolatos kötelezettségét nem teljesítette ugyan határidőre (a munkavégzés megkezdéséig), ám annak még a hatósági ellenőrzés megkezdéséig a tényleges foglalkoztatás teljes időtartamára vonatkozóan eleget tett. Azaz, a késedelmes, de adattartalmában pontos bejelentés még mindig a kisebb mulasztás a valótlan vagy teljesen hiányzó bejelentéshez képest. 

Konferencia ajánló

2016.03.10. A munkaviszony megszűnése és megszüntetése; a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei

Dr. Lőrincz György előadása a Danubius Zrt. Hotel Hungaria City Centerben

Részletek és jelentkezés >>>

Hasonlóan, nem szabható ki munkaügyi bírság, ha a munkáltató a munkavállaló részére ki nem fizetett, a jogszabályban vagy kollektív szerződésben megállapított munkabért az eljárás során kitűzött határidőn belül kifizeti. Például, ha a munkáltató a középfokú végzettséghez kötött munkakörben dolgozó munkavállalónak is csak a minimálbért fizette ki, a hatóság első körben határidőt tűz arra, hogy visszamenőlegesen egészítse azt ki a garantált bérminimum összegére, és azt egy összegben fizesse ki a jogosultnak. Ha ez megvalósul, e mulasztás miatt bírságnak nincs helye.

További fontos mérlegelési szempont a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot időtartama. Természetesen más a megítélése, ha a munkavállaló egy hónapban eggyel kevesebb pihenőnapot kap, mintha hónapokra visszamenően nem részesült az előírt heti pihenőidőben. Figyelembe veszik a jogsértő magatartás ismétlődését és gyakoriságát is, ami különösen visszaesők esetén fontos körülmény. Ha ugyanis a munkáltatóval szemben három éven belül szabott már ki jogerősen bírságot a munkaügyi hatóság, és újra azonos jogsértést állapítanak meg, a bírság maximális összege a kétszeresére emelkedik, akár húsz millió forint is lehet. Nem közömbös az érintett munkavállalók száma is, noha a több munkavállalót érintő jogsértés nyilván többszörös hátrányt is okoz. Szintén szempont a megsértett jogszabályi előírások száma is, ámbár nem a felsorolható megszegett törvényhelyek számának van igazán jelentősége, hanem azok hatásának, következményeinek.

Ki kell emelni, hogy a bírság mértékének megállapításánál a hatóság figyelembe veszi a jogsértést elkövető eljárást segítő, együttműködő magatartását is. Elsősorban nem annak van jelentősége, hogy kellő udvariassággal fogadják-e az ellenőrt, és megkínálják-e pogácsával, hanem hogy az általa kért iratokat a megadott határidőben becsatolják-e, helyszíni ellenőrzésnél biztosítják-e a zavartalan tanúmeghallgatást, az ügyfélmeghallgatás kitűzött időpontján a munkáltató kellő szintű képviselettel megjelenik-e, stb. 

Végül, a bírság mértéke függ a jogsértést elkövető gazdasági súlyától is. Ezt azért kell külön kiemelni, mert hosszú ideig az volt a gyakorlat, hogy a munkaügyi bírság objektív szankció, amelynek mértéke független a munkáltató árbevételétől, foglalkoztatottjainak számától. A munkaügyi bírságot önmagában a jogsértés ténye alapozta meg, amely független volt a munkáltató jellegétől. Ezt az értelmezést a bírói gyakorlat is megerősítette. Ma azonban már ezek a körülmények is relevánsak, jóllehet, talán éppen ezek megítélése a legszubjektívebb.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

A munkajog.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok